Hátha hasznos lesz ez még vkinek, ha leírom ide, kb. hogyan is zajlott ez a nap.
Reggel 7-kor bejött a nővérke, hozta a tálcán a mindenféle cuccot az előkészületekhez. Sajnos előző este megérkeztek a piros napok, még ez is pont jókor!!! így aztán a nővérke közölte, hogy meg kell várni a sebészt, aki majd megmondja, h megcsinálja a műtétet, vagy hazaküld még egy pár napra... szuper!!! Pedig ha tegnap megcsinálta volna az eredeti terv szerint, ma már mehetnék is haza...
Nemsokára jött egy másik nővérke, aki halkan megkért, h akkor lennék szíves kifáradni egy beöntésre? Nah, ekkor tört el nálam a mécses! :( Minek nekem beöntés, mikor az a szomszéd ágyon fekvő hölgynek kell??? És tényleg! A nővérke kicsit szétszórt volt, nem én kaptam meg.
Erre kb. fél órára megérkezett a sebészem is, aki próbált megnyugtatni. Megcsinálja a műtétet, ne izguljak, elmutogatta a hasamon, h hová és hány lyukat fog tenni, hogy fogják kivenni az epehólyagot a kővel együtt. Alá is iratta utána velem azt a bizonyos papírkát, hogy beleegyezem a műtétbe, stb. Tegnap a szobatársaimhoz odamentek a dokijaik, csak hozzám nem jött be az enyém. :( Ez a hátránya annak, ha az embert egy osztályvezető főorvos műti... de ezen a napon legalább a "hivatali munkáját" nálam kezdte.
Megkaptam a nővérkétől az első adag sóoldatos infúziómat, a véralvadásgátló injekciót, befáslizta a lábaimat. És innentől kezdve már csak várni kellett... úgy tudtam, h olyan 11-12h körül jön majd értem a műtős srác a kocsival, amin majd betol a műtőbe, így amikor 10h körül megérkezett, azt hittem, h a szomszéd hölgyért jött.
Végül is jobb volt hamarabb túllenni rajta. Meztelenül kellett ráfeküdni a kocsira, betakartak egy olyan zöld lepedőszerű vmivel, és már toltak is... meg voltam rémülve, anya is épphogy megérkezett, mire vittek... a műtőben is várni kellett még, mert az egyik bácsi nehezen ébredt az altatásból... közben a sebész dokibácsim már beöltözve odajött hozzám beszélgetni, hogy megnyugodjak kicsit. :)
Betoltak a műtőbe végre, olyan volt, mint a filmekben, felettem a nagy lámpák, körülöttem sok kütyü, rámtettek tappancsokat, oxigénmaszkot... aztán megkaptam a kis koktélomat is a karomba. Arra sem emlékszem, mikor aludtam el...
és már szinte ébresztettek is, közben meg eltelt kb. másfél óra. A műtős srác visszatolt a kórtermünkbe, áttett az ágyamra. Az altatás után normális dolog, ha hányingere van az embernek, kaptam rá vmit, majd aludtam tovább... felébredtem... megint aludtam... így ment ez egy darabig... anyu pedig őrizte az álmomat. :)
Késő délután, mikor kezdtem már magamhoz térni, ihattam lassan pár korty vizet, majd egyre többet. Enni még nem szabadott semmit se. Eleinte sajnos nem bírtam kimenni könnyíteni magamon, így ágytálazni kellett. :( De mielőtt anya elment volna, sikerült már kísérettel kimennem. A műtét után is lement még egy adag sóoldatos infúzió, és egy fájdalomcsillapítós flaska is, így nem csoda, ha annyit kellett kijárkálnom... egyedül a belőlem kijövő cső a tasakkal volt némileg útban...
Estére azonban elkezdtem már szédülni az éhségtől, így hiába mondták, h csak vizet igyak, elkezdtem inni az 50%-os multivitaminos szénsavmentes üdítőt is, abban legalább van vmennyi cukor, és ez tényleg enyhítette a szédülést. :)
Éjszakára kértem még egy adag fájdalomcsillapítót, ezt azonban már gyógyszer formájában kaptam meg. A körülményekhez képest nagyon jól aludtam az éjszaka, majdnem kipihenten ébredtem fel hajnalban.
