Kb. egy hónapja, az esküvőnk után mentem el egy kontroll UH-ra (májamon volt régebben egy zsírfolt, ezt kell ellenőriztetnem évente), és nem kis meglepetésemre a doktornő közölte, hogy epekövem van, kb. másfél centis. Hoppá!!! Hogy is van ez??? Panaszom semmi nem volt, egy éve még semmit se találtak, hogyan bírt ez odanőni egy év alatt???
Ha már így alakult, irány a háziorvos, onnan pedig a sebész. Felkerestük azt a sebészt, aki anyukámat műtötte két éve, megbeszéltük, mikor kell menni vérvételre, mellkasröntgenre, EKG-ra, az altatóorvoshoz is kaptam időpontot. Megbeszéltük a műtét időpontját is, és ha minden rendben lesz, másnap már haza is mehetek.
A vizsgálatok rendben mentek, bár eltartott egy darabig, míg mindenhová bekerültem. Már lassacskán kezdtem pozitívan csalódni a magyar egészségügyben... de aztán az altatóorvosnál megtört ez a lendület.
Délután 2-re volt időpontom, az orvoshoz bekerültem utolsóként délután 5-kor. Elnézést kért, hogy ennyi ideig kellett várakoznom, feltette az ilyenkor szokásos kérdéseket, mint pl. milyen betegségeim voltak már, voltam -e már altatva, van -e allergiám, stb. ... megmérte a vérnyomásomat, meghallgatta a tüdőmet, szívemet, megtapogatta a hasamat... majd el is bocsátott volna, ám én megkértem, hogy legyen szíves azért elmondani nekem, hogy mi fog rám várni, mert felnőttként még sosem voltam kórházban betegként. Erre kissé kifakadt a doktornő:
"Nem mondta el a sebész? Ez nem az én feladatom, engem várnak otthon!"
Erre én is közöltem vele, hogy egyrészt én is vártam rá 3 órát, másrészt pedig beszélje meg a sebésszel, hogy kinek mi a munkaköri feladata. Ezek után kaptam némi tájékoztatást, bár ez sem volt teljeskörű.
Augusztus 13-ára (H) volt beütemezve a műtét. Előző nap este már csak joghurtot vagy kefírt volt szabad ennem. Éjfélig lehetett enni, és másnap hajnali 4-ig volt szabad inni, kizárólag szénsavmentes italt, lehetőleg vizet.
Vacsora: 2 pohár natúr joghurt beleaprított, kertből szedett őszibarackkal, és szénsavmentes vizet ittam utána.
Másnap reggel irány a kórház, reggel 8-ra. Mire ágyat kaptam, már délelőtt 11-nél tartunk. Eredetileg arról volt szó, hogy aznap délig megcsinálják a műtétet. Nos, délután 1-re végre kiderült, hogy csak másnapra vagyok kiírva. Eléggé idegölő... felkészülsz, bemész a kórházba, azt reméled, h aznap este túlleszel az egészen, és aztán közlik veled, hogy bocs, mégsem...
Így aztán legalább megkaptam az első kórházi epekímélő kajámat.
Ebéd:zöldségleves (menzán szokott ilyen lenni), krumplifőzelék fasírttal (a fasírtban volt vmilyen zöldség is, hagyma és fűszerek nélkül), csokis nápolyiszelet
Vacsorát elvileg kaphattam volna, de mint kiderült (este 8-kor), elfelejtettek adni. Maradt a hűtőjükben 1 db kfír és egy szelet felvágott, ezek közül csak a kefírt ehettem meg. Tehát:
Vacsora: 1 kis pohár kefír, mellé szénsavmentes ásványvíz
Amíg lehetett, ittam vizet, gondolva arra, hogy utána sokáig nem ehetek és nem is ihatok majd semmit se.
